Könyvek

Arkagyij Petrov szépirodalmi műve, közérthető formában ismertet meg azzal a világlátásmóddal, amely a látható fizikai realitáson túl megmutatja, hogy a valóság meg nem nyilvánult, szellemi része meghatározza azokat a folyamatokat, amik aztán kivetülnek a fizikai valóságba. Mi lehet az a titokzatos erő, mely képes katalizálni a szubatomi kölcsönhatásokat? Ismerd meg az emberi tudat gyakorlati alkalmazásainak széles tárházát!

Szenzációs, könnyen érthető, igazi szépirodalmi remekmű fantasztikus fordításban tisztánlátókról, információs gyógyításról, világnézeti elvekről. Mindez önéletrajzi formába öntve végigkíséri Dr.Petrov életének azon útját, amikor megnyílt a belső látás képernyője, regenerálódtak a veséi, majd a tisztánlátás képességének kifejlesztése során a korábban műtétileg eltávolított epehólyagjának regenerációjával is megismerkedhetünk.
Mi ez az új világlátásmód, amely a látható fizikai realitáson túl megmutatja azt a sok-sok dimenziót, amelyben jelen-múlt-jövő létezik, és az információs valóságból vajon mi fog matériát ölteni?
Grigorij Grabovoj műveiből idézetek és magyarázatok Petrov tollából. Milyen kalandokban vett részt Igor Arepjevvel közösen a szerző, és hogyan segített Grigorij Grabovoj mindkettőjüket a szellemi fejlődés lépcsőfokain?
Aki az Életfa tanfolyamokon részt kíván venni, mindenképpen ajánljuk, mintegy felvezetésképp a könyvet.
Aki pedig Grabovoj tanításával ismerkedik, annak Grigorij Grabovoj életének új, eddig ismeretlen részletei tárulnak fel.

Néhány idézet a könyvből:

Már biztos voltam benne: valóban elválaszthatatlan részei vagyunk egy felsőbb erőnek, melyet, megbízható információ híján, vagy talán magának az erőnek a sugallatára, az emberek Teremtőnek szoktak nevezni.
*******************
Egyszer alkonyatkor a kórházi ágyamon feküdtem, tévét néztem.
Egy pillanatra behunytam a szemem, és a sötétben ismét fényesen felragyogott egy vakító fehér pont. Majd szó szerint szétrobbant belülről. S már nem is a kórteremben vagyok, egyáltalán nem is e világon. Magába szippantott valami alagút, ahol elképzelhetetlen sebességgel száguldottam a kanyargó, hajladozó gumicsőre hasonlító folyosón. Így kerültem pontosan e gondolati térbe, ahol, Jung állítása szerint, folyamatosan keletkezik és alakul a Mindenség fejlődésének terve. Később megtudtam, hogy pontosan az ilyen álomszerű eseményeknek van kiemelkedő fontosságuk bármely ember fejlődésében. Még ha véletlenül kerülünk is a nem anyagi információs térbe, ez belépőt jelent a legkülönlegesebb kalandok világába, ebben és más világokban.
Te meg azt kérded, miért fekszel a kórházban. Mert a sorsfordító döntésedért nem tudsz mással fizetni, csak az egészségeddel. Ezért forog a film a fejedben Krisztusról, mert most áldozat vagy, veled fizetnek mások bűnéért. Érted már? A Kozmosz törvényei nagyon szigorúak: mindenért fizetni kell. S ami a legfőbb, magad egyeztél bele. Felajánlották neked, te pedig nem utasítottad el. Dicsőségre vágytál? Hát most itt van neked, amennyit csak akarsz, a csepegtetőben.
********************

És mit mond a tudomány? Mivel magyarázza a környezetünkben végbemenő csodákat? Rendszerint tudomást sem veszünk
róluk, nem tartjuk eléggé hitelt érdemlőnek, kellően alátámasztottnak tudományos-technikai mérőműszerekkel. A tanúkkal igazolt, s az utóbbi időkben mind gyakoribb jelenségek magyarázata új fizikai törvények felfedezésére vár, az energia-
és információátadás új formáinak magyarázatára.
********************
Egyre többen keresték fel az Akadémiát. Egyesek valóban megkapták, amiért jöttek: egészséget, derűlátást, hitet a jövőben. Sokakban beindult a biokomputer; ők, maguk számára is váratlanul, olyan ember helyzetében találták magukat, ki egész életen át nem is sejtette, hogy születése óta sötét kontaktlencsét visel. Mi leszedtük a szemükről, s az emberek megértették, hogy fényszűrő nélkül a világ egész másképpen néz ki. Hogy az ember sokkal többet képes látni, mint gondolta. Akár a belső szerveket is láthatja, a sejtekben zajló folyamatokat, az aurát, s azokat az információs
sérüléseket, melyeket az agresszív külvilág okozott nekik. Sőt mi több, képes önállóan, orvosi segítség nélkül diagnosztizálni bajait és gyógyítani magát.
*********************
Hogy láthatnád, amit nem mutat meg a fény? Melyik szemeddel? - gúnyolódott Simon.
-Akinek megadatott, az szemek nélkül is lát. Figyelj!
A názáreti Mária felé nyúlt, levette válláról a kendőt. Bekötötte vele a saját szemét, hátul megcsomózta. Amint teljesen sötét lett szemei előtt, megparancsolta, hogy keletkezzék fényes fehér pont egy másik térből, s táruljon ki a világ minden irányába. Most úgy látott mindent, mintha be sem lenne kötve a szeme. Sőt, nem csak előre látott, hanem oldalra és hátrafelé is. Látta, ami a közelben
történik, s azt is, ami távol; azt, mi a múltban volt, s azt is, mit jövő rejt.
Felállt helyéről a rendkívüli vendég, s magabiztosan elindult az asztalok között. Az ajtóban szolga állt, kezében tál nagy halom gyümölccsel. Jesua odament hozzá, ujjával egy nagy almára mutatott,
és Simonhoz fordulva azt kérdezte:
- Kérsz egy almát? Szép! Látod, hogy megcsípte az oldalát a nap? Vagy inkább ezt a pompás fügét szeretnéd? Határozott mozdulattal felvette a tálról a hosszúkás gyümölcsöt.
A jelenlévők arca megnyúlt meglepetésükben. A tálat tartó szolga remegni kezdett, száját eltátotta, nyála a padlóra csöppent.
- Töröld le a nyálad! - szólt rá a názáreti.
Te valóban rendkívüli ember vagy - ismerte el nyöszörögve a kétségtelen tényt. - Hogy csinálod ezt?
- A fény emberében belül is fény van, bevilágítja az egész világot. Ha nem világítana, sötétség jőne?
******************
Kitárult előtte a rejtett világ, a szintek, struktúrák, adatbázisok, kezelési és irányító programok. A belső látás képernyője ajtónak bizonyult a láthatatlan Mindenségbe, mely mindig körbevesz bennünket, vár minket, árt vagy segít nekünk.
Úgy döntöttünk, magunkkal visszük a Bardo-csatorna tizedik szintjére, hogy beavassuk. Megtette az előkészületeket. ...
Bekapcsoljuk a belső látás képernyőjét. Meglepően könnyen fölemelkedünk. Elhagyjuk a földi szintet, belépünk a Bardo-csatornába. Fölemelkedünk benne. Tíz perc alatt felértünk a tisztásra. Tatyána örül: nagyszerűen lát mindent. Az isteni vénekhez vezetjük, föl a lépcsőn. Méltón viselkedik.
Bekapcsoltuk a belső képernyőinket. Fölemelkedtünk az információs síkra. Elemezni kezdtük a helyzetet. A bolygótudat ez alkalommal is képek alakjában kommunikált velünk. Olja fején korona, ám szemmel láthatóan terhére van. Odaadni nincs kinek, meg aztán a család is megsínylené. Életvonala nagyon a külső körülményektől függ. De mitől? Egy férfit látunk, erősen kapaszkodik a székébe. A férje. Gyárigazgató. Az állását félti?
Kinagyítjuk a képet. Ez meg mi: a székhez kötözték? A keze hátrakötve a szék keresztlécéhez. Két alak áll mögötte, egy férfi meg egy nő. A nő hátulról valami zsákot vagy csuklyát húz a fejére. Nagyon határozott. Szép nő: sudár termetű, hosszú hajú. Megkérdezzük Oljától, ismerős e. Leírjuk a külsejét.
Ismeri: a férje szeretője. Ügyvédnő, segített megnyerni a férjének néhány polgári pert.
A kép kiszélesedik. Oldalról vonat robog a lekötözött férj felé. Még egy pillanat, és belérohan, halálra zúzza. A férfi és a nő oldalra húzódnak. Mit tegyünk? Megállítjuk a vonatot. Először tisztázni kell a helyzetet...
**********************
Misa és Dása egyazon napon jöttek hozzánk. Néma és süket. Ugyanazon a napon kezdtünk hát foglalkozni is velük.
Misa normális, egészséges fiú. Viszont a bal és a jobb agyféltekéi közt mintha vékony sötét hártya húzódna. Fal. Nem lesz könnyű áttörni. Ilyen esettel még nem volt dolgunk.
Az okot keressük....
Dásával sem egyszerű a helyzet. Süketségének testi oka nincs. Viszont információs hangtompító dugó van mindkét fülében. Meg kell keresnünk az okát. Ismét az idők mélyére szállunk az információfolyamban.
******************
Még több ezüst színt adunk. Összehúzzuk a csigolyákat, rendbe szedjük a gerincet. Rögzítjük, megerősítjük a normát. Elindult az energia. Most a farokcsontra is ráhelyezzük a normát, Zöld, fehér és ezüst színeket használunk. Megvan! A csigolyák a helyükre kerültek. A farokcsont mellett izomszakadások. Helyreigazítjuk a farokcsontot. Úgy tűnik, kész vagyunk. Parancsot küldünk az agyalapi mirigybe:

**********************
Mindenkinek joga van a saját véleményére, s hogy az vezérelje őt élete során. Ha egyszer az ő számára a tisztánlátás nem létezik, akkor nem véletlen, hogy fekete fal áll közénk s az ő tudata közé.
Mi nem segíthetünk rajta. Máshová kell vinnie az elveit, gyanakvását, rosszindulatátú betegségét. Jobb neki a megszokott kórház. Ott neki kivágnak, amit csak lehet, bevarrják, ahol csak óhajtja. Mi legfeljebb együttérzésünket kínálhatjuk a párhuzamos világ lakójának. Jelene már nincs. Talán már jövője sem. Ki a hibás? Ő maga zárta szigorú korlátok közé mindkettőt. Azzal, hogy ilyen egyoldalúan értelmezi a valóságot. Hogyan segíthetne neki az ember, ha nem bízik benne?